Pehl Ildikó blogja

Túl a személyesen

Honnan veszik a bátorságot?

2016. április 08. - Pehl Ildikó

“Amíg nem vagy önmagad tudatában, addig nincs jogod beleavatkozni sem az emberek, sem a világ dolgaiba.”                     

                                                                                                                           Anthony de Mello

Na, de mi is az az önmagad? És mit jelent az, hogy nem vagy önmagad tudatában?

Hogy ki vagy te, erről márt írtam. A tudatosságról ebben a bejegyzésben olvashatsz.

Nos, most nem ezt a kérdést fogom körüljárni. Inkább azt, hogy hányan próbálnak beleavatkozni mások életébe, a világba úgy, hogy fogalmuk sincs önmagukról. 

imagesiv5vtzkp.jpg

Nem tudom, észrevetted-e, hogy egyre több az önjelölt koach, terapeuta, tréner, oktató, személyiségfejlesztő, hadd ne soroljam. Nézem az előéletét (ha van, hol), kíváncsi vagyok, milyen tanulmányokat végzett (ha egyáltalán végzett valamit), meghallgatom (ha van, mit), elolvasom, amit ír (örülhetünk, ha többé-kevésbé sikerül helyesen leírni, megfogalmazni, mit is szeretne közölni), keresem, mennyi tapasztalata van, mondjuk a gyakorlatban.

Legtöbbször minimális, vagy semmi.

 Pár év a spirituális úton, leginkább elméletben, esetleg valami gyorstalpaló, ismeretszerző tréning.

De a gyakorlati szellemi útról semmi.

Beszél, ír a szeretetről, de valójában nem tudja, mi is az. c3784ce56f3f2c892596fe41c4f5422b.jpg

Abból, ahogy ír, sejtem, hogy Echart Tolle, James Radfield, Müller Péter vagy valamelyik másik ismert író, vagy híres tanító rajongója.

Mert hogy saját stílus, saját gondolat nem sok van. Persze, nem mindenki születik íráskészséggel, és ettől még lehet nagyon jó a saját területén. De azért mégis csak kéne valami saját. Esetleg helyesen írni.

Ragyogóan tudja idézni a mestereket, frappáns válaszokat fogalmaz meg, ha kérdezik, elméletben mindent tud. Meg akarja menteni a lelkedet, fejleszteni akarja a személyiségedet, vagy majd ő segít neked.

Ojjé.

Feljogosítva érzi magát, hogy mások problémájára azonnal, csípőből megmondja a megoldást. Persze, hogy nem saját tapasztalatból  merít, inkább idéz valakitől valami okosat, vagy valamely ismert tanítást szajkózza.

Leginkább az a túlzott magabiztosság döbbent meg, hogy elég rátermettnek, képzettnek, késznek érzi magát valaki arra, hogy emberekkel foglalkozzon, hogy tanácsokat adjon, hogy úgy gondolja, elég érett ahhoz, hogy másoknak "segítsen", mikor a közelében sem járt soha az igazságnak, mikor fogalma sincs arról, hogy ki ő.

Ha egy ilyen önjelölt coahnak megemlíted, hogy etikátlan, amit tesz, a válasza valami olyasmi, hogy azt látod, ami benned van.

Ezzel a frappáns válasszal már le is rázta magáról a felelősséget, egyúttal majd ő megmondja neked, mi a bajod. Ugye, tudjuk, hogy a legjobb védekezés a támadás.

Egy másik, aki tele van szeretettel, kikéri magának. Hogy mit? Az mindegy, a lényeg, hogy az övé az igaz.

Egy harmadik szerint egy Facebook-on posztolt, internetről leszedett kép egy ismert író idézetével saját alkotás, pusztán attól, hogy odabiggyesztette a saját weboldala elérhetőségét.

Azoknak pedig, akik a lelkedet vagy a személyiségedet akarják gyógyítani, se szeri, se száma.

Amikor elmentem az egyik egészségnapra, és azt láttam, hgoy az egyik kiállító pultnál ülő kineziológus asztalán valamilyen masinával "mér", feltettem magamnak a kérdést: Mire való a keze?

Sajnos, még mindig sokan vannak a kóklerek, az elméleti „szakemberek”, a valamilyen terápiás módszert nagyon jól tudók.

Csakhogy ez kevés ahhoz, hogy egy ember pszichéjéhez, elméjéhez hozzá merj nyúlni.

Te, aki ezt most olvasod, rosszul érzed magad ettől?

Pont leszarom. Bocsi.

Nem beszélek azokról az esetekről, amikor eljön hozzám valaki, aki volt már „kineziológus”-nál, meditáción, vagy valamilyen terápián, és arról számol be, hogy máshol nem ilyen volt. Vagy nem történt semmi.

Tudom. Én egyedi vagyok. A módszereim is. A hatásuk is. Mert a terápiának vége, de a hatás megmarad.

fire-heart-961194_960_720.jpg

S hogy milyen tévedések vannak azzal kapcsolatban, hogy milyennek kéne lennie egy megvilágosodottnak, arról  itt írtam.

Én 10 évig jártam jógázni, amikor elkezdtem jógát tartani, együtt jógázni másokkal. Nem tanítani.

Sok-sok éven át tanultam a kineziológiát, az AFT Technikát, meg még néhány módszert, 16 éve terápiázom, számtalan tűzjárás van mögöttem, indián izzasztókunyhó, megszámlálhatatlan intenzív megvilágosodás elvonuláson vettem részt, mire a mesterem bíztatására elkezdtem másokat terápiázni.

Amikor abban a kegyelemben részesültem, hogy közvetlenül átéltem és megtapasztaltam önmagam, még akkor sem gondoltam arra, hogy át kéne adnom valamit ebből a tudásból, vagy, hogy feljogosítva érezzem magam arra, hogy mások hozzám fordulhatnának problémáikkal.

Eszembe sem jutott, hogy erre alkalmas vagyok.

Én nem könyvekből szereztem a tudást. Nem is valami gyorstalpaló tréningen.

Saját tapasztalatból merítek, a szellemi út gyakorlati oldalát is ismerem, nem csak az elméleteket, hanem sok-sok terápián vagyok túl. Sőt, még most is terápiázom.

Hiába járom 16 éve ezt az utat, hiába a visszajelzések a tevékenységemről, olykor még mindig van kétségem afelől, hogy készen állok-e arra, hogy másokat terápiázzak, hogy másokat vezessek saját útjukon.

Pehl Ildikó

http://tulaszemelyesen.hu/

Áprilisban Belső Gyermek Tréning

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tulaszemelyesen.blog.hu/api/trackback/id/tr88557054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.