Tudod, hogy mozdulnod kéne, de nem mozdulsz.

Pedig tudod, hogy ez a találkozás valódi. Nincs benne semmi színjáték, semmi póz.

De nem mozdulsz. Nem akarsz bántani, csak nehogy valami szörnyűség legyen belőle. Nehogy elmúljon az, amitől annyira otthon érzed magad, amitől olyan biztonságos, mint egy menedék.

Így csak állsz.

Mert attól félsz, hogy elromlik, ami most olyan jó.

Mert mindig elromlik, valahogy mindig elmúlik az, amitől olyan jó.

Ott állok veled szemben, reménykedve, mosolygósan, a szememmel, a mozdulataimmal biztatlak, állok és várok, hátha. Csak egy karnyújtásnyira vagyok tőled, akár még kapcsolat is lehetne belőle, de te nem mozdulsz.

El kellene indítani a mozdulatot, ez a férfi dolga, most lenne itt az ideje, de nem.

Nem megy, csak bámulsz rám, nem mozdul a kezed.

A térben ott a feszültség, ott a kirobbanó energia, de te mégsem mozdulsz.

Telik az idő, a pillanat elillan az életidőd fontos pillanata múlik el.

Egyre nagyobb lesz a bizonytalanság, nő a feszültség, már tapintható. De te nem mozdulsz, mert félsz.

Nincs leírva sehol, hogy megint úgy kell járnod. Nincs kőbe vésve a jövő, még semmi sem biztos, de te félsz. Már sokszor megjártad, már nem hiszel a szerelemben.

És én azt érzem, hogy nem vagyok elég jó, hogy kevés vagyok, hogy nem kellek eléggé.

De mit tehetnék?

Elforduljak vagy várjak? Továbbmenjek vagy lépjek egyet előre? Helyetted nem tehetem meg az első lépést. Egy nő dolga, hogy várjon. Helyetted nem léphetek. Inkább a poklot járom, hogy aztán majd az égbe szálljak.

Hol van most a stabilitás, a biztonság?

A Teremtő férfi dolga, hogy teremtsen, és a Befogadó nő dolga, hogy befogadjon.

Elindítani neked kell.

Egy szív mélyéből fakadó halk hang biztatására üzenem a tekintetemmel: Bízom benned. Kérlek, te is bízz bennem. Én nem az vagyok, aki bántott. Készen állok elfogadni, elbírom, ami jön.

S ha belenézel a szemembe, amikor a tekintetünk találkozik, meglátod, hogy így van. Ez a lélektől lélekig ható kapcsolat képes elindítani a mozdulatot, ami a szívedből jön.

És akkor minden rendben. Mozdulhatunk egyszerre, ha megvan a valódi kapcsolat.

Pehl Ildikó

pszichoblogger

Programjaimról itt tájékozódhatsz.

Hírlevélre feliratkozás itt.

Igen. Álmodhatod továbbra is azt, ami sosem valósul meg. Élheted a korábbit, amit már akkor sem szerettél, amiben most sem érzed jól magad, ami most is fáj.

Van az úgy, hogy amit megálmodtál, nem tud valóságoddá válni.

Nem tudni, miért nem. Lehet, hogy az idő nem most jött el. Vagy te nem vagy készen rá. Vagy nem érett meg a helyzet, a másik, a körülmények, bármi lehet.

Talán senki sem mond nemet, talán nem szokás, talán túl erős a régi hitrendszer.

Vagy feladtad ott legbelül, azt az álmot sosem valósítod meg, ott marad félbehagyva, elárvultan, elhagyottan, befejezetlenül. Elenyészik, köddé válik, eltűnik, szertefoszlik. Nem valósul meg.

Lehet, hogy azért, mert nem a te álmod.

Vagy:

Úgy döntesz, hogy csak azért is megcsinálod, ez a te sorsfordító álmod, neked fontos, akarod, nem számít, hogy ki mit mond, meg se hallod. Nem számítanak a körülmények, észre sem veszed. Nem számít az idő, úgy sincs. Te úgy döntöttél, hogy véghezviszed, amit megálmodtál.

A te álmod csak terád vár. Arra vár, hogy életre hívd, hogy beteljesítsd, hogy tovább álmodd.

Ha igazán a tiéd, az sem érdekel, ha le kell mondanod bármiről, nem számít, hogy szánakoznak rajtad, az sem érdekel, ha bolondnak néznek, ha senki nem hisz benned, ha senki nem áll melléd. Ha kitartasz, úgyis melléd sorakoznak majd. S amikor beteljesíted, tisztelni fognak és elismernek. De te nem azért csinálod. Azért teszed, mert nem tehetsz mást. Valami visz, hajt, hogy elérd az álmod.

Nem a pénz, nem a siker, nem a kényszer, nem a félelem, hanem valami ezeknél sokkal több. Egy belső késztetés nem engedi, hogy abbahagyd, nincs kétséged, csak mész előre.

Elszántan, alázattal, elfogadással, hittel és eltökélten.

S akkor az álmod is közelít majd feléd, akkor eltűnnek az akadályok, elhárul minden nehézség, az Univerzum erői támogatnak.

Ha ez a te álmod, azt szeretnéd, hogy valósággá váljon, s egyszer csak megtörténik. S ha megtörténik, az olyan boldogsággal tölt el, ami el nem mondható, le nem írható, más meg nem értheti. S ez neked elég.

Beteljesítetted az álmod.

Pehl Ildikó

pszichoblogger

Programjaimról itt tájékozódhatsz.

Áprilisi program: Összhangteremtő nap

Állandó programok: Mozgásmeditáció, Kreatív Önismereti és Kommunikációs Műhely online.

Önismeret és kommunikáció munkafüzet.

Hírlevélre feliratkozás itt.

Úgy változni, hogy semmi ne változzon?

Úgy változtatni, hogy minden maradjon ugyanaz?

Tudod, hogy képtelenség.

Ragaszkodsz és közben mindent akarsz?

Úgy nem fog menni. El kéne engedned.

Hogy mit?

Azt csak te tudod. Először azt, amihez leginkább ragaszkodsz.

Lehet, hogy előbb ott bent, magadban. Lehet, hogy a világ egy darabig megáll körülötted, azután majd eltűnik  életed néhány szereplője, lehet, hogy a tárgyaid, ki tudja?

Gondold csak meg, mit szeretnél?

Dőljön minden, omoljon össze az álomvilág és vele együtt minden, ami nem valódi?

Vagy ragaszkodsz még egy kicsit?

Lehet, hogy a körülötted élők – még a szeretteid is – csak néznek rád, nem értenek majd. Azután minden a helyére kerül kívül is. De először belül.

Tudod, hogy mit szeretnél?

Lehet, hogy a te döntésed hatással lesz mások életére is. Lehet, hogy nagy a tét.

Lehet, hogy félelemmel tölt el majd, ha megérzed a határtalan teret. Azután megszokod.

Amikor meghozod a döntést, amikor már nem bírod a belső feszültséget, majd lépsz valamerre. Hogy merre?

Te döntöd el.

Amíg még nincs külső kényszer. Mert ha sokáig vársz, akkor jön a nyomás kívülről is.

Még szoríthatod egy kicsit, amibe kapaszkodsz, markolhatod erősen, talán nem fáj még annyira, hogy végre elengedd.

Azután egyszer csak elengedsz majd és megadod magad a mindegy, hogy minek.

És akkor majd változik. Magától a helyére kerül minden. Mert benned változik valami. És úgy lesz jó neked.

Rájössz, hogy nincs mitől félni.

Pehl Ildikó

pszichoblogger

Programjaimról itt tájékozódhatsz.

Állandó programok: Mozgásmeditáció, Kreatív Önismereti és Kommunikációs Műhely online.

Önismeret és kommunikáció munkafüzet.

Áprilisi program: Összhangteremtő nap

Hírlevélre feliratkozás itt.

Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében...

William Shakespeare: Ahogy tetszik

Mindig ugyanaz.

Már megint. Újra és újra ugyanaz történik. Csak pepitában. Néha változik egyik-másik szereplő neve, néha a helyszín is, de a lényeg ugyanaz.

Minden alkalommal, amikor eljátszom a szerepem, azt hiszem, most már utoljára játszom, mert megoldottam. Vége van. Már nem kell még egyszer.

Mélyen legbelül, mintha leomolna valami,  súlyos terhektől szabadulok, amit addig hordoztam. Megkönnyebbülök.

Ismerem már jól az érzést, a történetet, előre tudom, mi fog történni, mi hangzik el majd, minden mondat ismerős, a közjáték is és a végkifejlet is.

Tudom előre, mégis játszom.

Hiszek. Hinni akarok. Hiszem, hogy tudok szeretni, hogy szerethető vagyok, hogy mindent, amire szükségem van, megkapok.

Minden a rendelkezésemre áll, hogy megoldjam, mert meg akarom oldani. Magamban föloldani.

Sokáig akartam. Azután megengedtem. Majd elengedtem. Azután belementem. Csak azért is. Azután elkerültem. Azután szembejött velem. Magával hozta az élet, nem tudtam nem tudomást venni róla.

Kezdődött elölről minden. Hittem, hogy majd most, most majd biztosan másképp lesz, most úgy lesz, ahogy jó nekem, most majd sikerül.

Már nem vagyok ugyanaz, mint évekkel ezelőtt. Megváltoztam. Most majd másképp lesz, mert én is más vagyok.

Reméltem.

De csalódtam. Ahogy mindig, minden alkalommal, mert ugyanúgy végződött a történet.

Most pedig arra készülök, hogy újra megpróbáljam.

Tudom, hogy újra megtörténik. Hiába félek tőle, hiába féltem a szívemet. Nincs esélyem, nem tudom elkerülni. És tudom, hogy most is ugyanúgy történik.

Mert ez a történet újraírja önmagát. Nem tudom irányítani. Nem egyedül vagyok a színpadon, ez egy többszereplős játék az élet színpadán. Ez a történet nem most kezdődött és nem is most lesz vége.

Újrajátsszuk, egészen addig, amíg … meddig is?

Fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy nem bírom abbahagyni.

Újra kell játszani.

Pehl Ildikó

pszichoblogger

Programjaimról itt tájékozódhatsz. Állandó programok: Mozgásmeditáció, Kreatív Önismereti és Kommunikációs Műhely online.

Önismeret és kommunikáció munkafüzet.

Áprilisi program: Összhangteremtő nap

Hírlevélre feliratkozás itt.

Fotó: Színház az egész világ!

Hosszú az út, amíg a függéstől eljutsz a függetlenséghez.

Minden félelmetes és olyan bizonytalan. Az elején még magányos érzés lehet, tele vagy kétségekkel, dübörög benned a félelem.

Még nem bízol magadban, még nincs erőd.

Teljes a zűrzavar.

Nehéz reggelek, eldöntendő kérdések. Azt sem tudod, mi a jó neked.

Eddig függtél.

Honnan tudnád, mire van szükséged, ha mindig máshoz igazodtál?

De az este sem könnyű. Jön az álom, ott is félsz, futsz, menekülsz, mi elől? Nem is tudod. Izzadt reggelek, nyugtalan alvás, nehéz az ébredés.

Minden érzés új.

Hosszú az idő, amíg rád talál a béke, a nyugalom, a magabiztosság, míg rájössz, hogy nincs mitől félned. Az árnyak csak a fejedben zajló képek, és az önmagaddal folytatott monológok következményei.

Azután valami megváltozik. Ahogy benned elkezdődik a változás, elkezd változni az életed.

Tudatosság? Talán.

Azután először életedben nem mástól várod a biztonságot.

Rájössz, hogy most új, tiszta lappal kezdheted.

Rájössz, hogy minden lehetőség előtted áll.

Rájössz, hogy az egyedüllét nem azonos a magánnyal.

Rájössz, hogy van abban valami jó, hogy azt tehetsz, amit csak akarsz.

Rájössz, hogy van választásod. Hogy most kezdesz szabad lenni.

Igaz, nem kapaszkodsz senkibe, a kezedet sem fogja senki.

Rájössz, hogy jó érzés az önállóság.

Elkezdesz bízni magadban, elkezded tisztelni magad, és mások is megbíznak benned, és elkezdenek tisztelni.

Megérkezik az önállóságod, az önbizalmad.

Rájössz, hogy vannak társak, segítők, barátok, valódiak, akikre számíthatsz, akik ott vannak melletted, nem avatkoznak be, csak ha kéred. Támogatnak és drukkolnak neked, s veled örülnek a sikereidnek. Akik számítanak rád, az erődre, a tudásodra, a társaságodra.

Felfedezed, hogy van erőd és bátorságod.

Szabad kezet kaptál, élj vele! Bármit megtehetsz, amire elszánod magad. Szabadon adhatsz-kaphatsz.

De addig, amíg ez meg nem történik, nem baj, ha néha bukdácsolsz, nem baj, ha emlékszel, fájhat a múlt, hiányozhat a megszokott. Most teszed szabaddá magad.

Itt a tavasz, nyílj ki a világra. Nyisd ki a szíved és érezz! Érezd meg, hogy mire van szükséged.

Most minden téged támogat.

Emlékszel rá, miért születtél?

Pehl Ildikó

pszichoblogger

Programjaimról itt tájékozódhatsz.

Állandó programok: Mozgásmeditáció, Kreatív Önismereti és Kommunikációs Műhely online.

Önismeret és kommunikáció munkafüzet.

Áprilisi program: Összhangteremtő nap

Hírlevélre feliratkozás itt.

Kép forrása: www.loverofdarkness.net

.