Pehl Ildikó blogja

Túl a személyesen

Végtelen jelenlét

2014. november 04. - Pehl Ildikó

ocean-horizon-via-bluewallpaper-org

Vége van, elmúlt, elült a vihar.

Talán sosem volt igaz, elmúlt a zaj.

Nincs félelem, nincs kétség, az üresség zenél.

Itt van a kegyelem, keresztülfúj a szél.

 

Kerestem valamit, ami sohasem élt,

Nincs itt, sohase volt, aki azt mondja: én.

Kerestem a szívemet, mindennek gyökerét,

Csak egy szív van, s az szabad mindörökké.

 

A boldogságóceán tengernyi mély,

Az univerzum ragyog, feneketlen tér.

Ami feltárul előttem, egyszerű, szép:

Szabad vagyok végre, szabad mindörökké.

 

Pehl Ildikó

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tulaszemelyesen.blog.hu/api/trackback/id/tr57137901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.