Az önáltatás mélyebben gyökerezik, mint amikor másoknak hazudunk.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Hazudik neked. Tudod, érzed, de elhessegeted magadtól az érzést.
Áltatod magad. Hátha igazat mond. Azt akarod hinni, hogy igazat mond.
Hazudsz magadnak. Inkább, mint hogy egyedül maradj, a kétségeiddel, a félelmeiddel.
Inkább te is hazudsz. Hazudod a nem létezőt, a kihűlt érzelmeket, az érzést, ami már régen nincs köztetek. De bizonyítanod kell.
Maradt a szövetség. Ebbe kapaszkodsz. És hazudsz.
Hazudod a szerelmet. Magadnak. Meggyőzöd magad, miközben tudod, már régen nem igaz. Ahogy a vágy is kihűlt.
Becsapod őt is, magadat is, mindenkit.
Hiszen mi lenne veled nélküle? Nincs semmid, se munkád, se pénzed, se otthonod. Még érettségid sincs. Csak két gyereked. A kicsi az apjánál, mert a bíróság nem ítéli neked a felügyeletet, hiszen nincs jövedelmed.
Hiába, szükséged van rá, egyedül nem boldogulsz. Kiszolgáltatott vagy. Megalázó a tudat, hogy nem tehetsz semmit.
Sejted, hogy hazudik, de nem faggatod, jobb nem tudni az igazat, mint egyedül maradni.
Inkább úgy teszel, mintha nem tudnád, hogy hazudik.
Nem hiszel neki, de nem számít, hiszen ő fizet mindent. Tudod már, milyen éhezni, azt is tudod, milyen a putriban. Tudod, milyen az, ha megvernek, ő legalább megvéd a volt férjed erőszakosságától.
Szeret téged, csak nem hűséges. Aprócska jellemhiba. Nem baj, a lényeg, hogy nem hagy el. Egyelőre. Még veled marad. Ki tudja, meddig?
Szörnyű érzés a tudat, hogy bármikor elhagyhat. Nincs biztonság, pedig te mindennél jobban vágysz erre. Tele vagy kétséggel, kisebbrendűségi érzéssel, bizonytalansággal. Önbizalomhiány és félelem ural.
Érzed, hogy megint megcsalt, de elhessegeted a gyanút. Nem törődsz vele.
Inkább játszol tovább. Régóta nem vagy boldog. Ha belenézel a tükörbe, azt látod, hogy a szemed tele fájdalommal, szomorúsággal. A mosolyod hamis, arcodra fagyott maszk.
Tudod, hogy nem mond igazat, de mit tehetnél? Hová mehetnél? Miből fogsz megélni? Ki fog eltartani? Ki fog neked segíteni?
Az eszedbe sem jut, hogy magadra támaszkodhatnál, hogy talán megállnál a lábadon egyedül is, talán boldogulnál nélküle is, hogy méltósággal is élhetnél.
Félsz önálló lenni. Félsz egyedül lenni. Félsz önmagad lenni.
Inkább játszol tovább.
Inkább hazudod, hogy boldog vagy vele, hazudod, hogy minden rendben van. Hazudsz magadnak, hogy ne maradj egyedül.
Pedig tudod, hogy ő sem boldog veled. De hogyan hagyhatna el egy bajban lévőt?
Mondd! Megéri?
Pehl Ildikó
kommunikációs tréner, transzperszonális terapeuta
Fotók: demotivalo.hu
