A napokban olvastam egy zen történetet, mely így szól:
„A kút
A mester épp a kertjében elmélkedett, mikor megzörgették a kaput. Kinyitotta és egy középkorú férfit pillantott meg, aki, mikor meglátta, meghajolt és tiszteletteljesen kérlelni kezdte, hogy fogadja őt tanítványául. A mester behívta és megkérdezte, honnan az ötlet, hogy őt kereste fel szándékával.
Erre az ember elmesélte, hogy az utóbbi három évben öt mesternél is próbálkozott a tanulással, de sehol nem azt kapta, amit remélt. És most az útja idehozta, mert a mesterről csak jót hallott és ezért nagy bizodalma van az ő tanításában.
A mester egy feltétellel beleegyezett a tanításba:
- Épp azon törtem a fejem, mielőtt bekopogtattál, hogy ások egy kutat. Segíts nekem, kérlek!
A tanítvány nagyon megörült a lehetőségnek és szíves örömest felajánlotta a segítségét. Erre a mester adott neki egy ásót és megkérte, hogy kezdje el az ásást a kert jobb szélén, a kerítés mellett. Ő még elintéz valamit és hamarosan jön. A tanítvány meg akarta mutatni, milyen elszánt, ezért ásott megállás nélkül egy jó órát. Mikor a mester megjelent, látva a mély gödröt, elkezdte csóválni a fejét.
- Lehet, hogy a kert másik végében jobb helye lenne a kútnak, onnan könnyebben locsolhatnék. Inkább áss ott. – mondta.
A tanítvány nagyot nézett, de nekilátott az új helyen a munkának, teljes erővel. Amikor a tanítvány alig látszott ki a gödörből, a mester megjelent és azt mondta:
- Jaj, állj meg! Közben rájöttem, hogy a kert közepén lenne ideális helye a kútnak, mert a víz így mindenhonnan egyforma távolságra lenne.
Erre a tanítvány ledobta az ásót és így szólt:
- Mester, ha mindig máshol ásom, sosem érek a forrásig!
A mester ezt hallva lassan továbbsétált, miközben alig látható mosoly suhant át az arcán.”
Ha mindig valahol máshol keresed, ha mástól várod a megvilágosodást, ha mindig új Mestert, új technikát keresel, sosem történik meg.
Ha mindig mástól várod a magyarázatot, sosem fedezed fel a saját igazságaidat.
Ahogy ez a zen koan igaz a megvilágosodást keresőkre, úgy igaz ez a tanítás az élet más területére is.
Ha mindig valaki mástól várod a boldogságot, ha azt reméled, hogy majd valaki más boldoggá tesz, sosem éred el. Sosem lesz olyan kapcsolatod, amilyenre vágysz.
Ha mindig mástól várod, hogy segítsen életed egy-egy problémájának a megoldásában, sosem találod meg a saját megoldásaidat, te sosem leszel életed irányítója.
Ha mindig újabb és újabb munkahely után nézel, sosem találod meg életed állását.
Ha örökösen váltogatod egyik állást a másik után, vagy a szakmákat, sosem leszel azon a területen szakember.
Ha mindig csak lavírozol az újabb, ragyogó lehetőségek között, ha mindig csak próbálkozol, de nincs ott a szívedben egy döntés ereje, a szándékod és az elhatározás, amely mellett kitartasz, sosem éred el, amit szeretnél, sosem leszel elégedett.
Mert, ha mindig máshol ásol, sosem érsz el a forrásig.
Pehl Ildikó
pszichoblogger