Pehl Ildikó blogja

Túl a személyesen

Te választod a hivatásod?

2014. május 05. - Pehl Ildikó

 

Találkoztál már azzal a jelenséggel, hogy valaki állandóan állást változtat, nem találja a helyét, egyik munkahely sem megfelelő a számára? Egyik munka sem az igazi, vagy a körülmények nem megfelelőek, vagy a fizetés kevés, vagy a munkatársakkal van baj, vagy a főnökkel, vagy nem elégíti ki a munka, amelyet végez. Sehogy sem találja meg az ideális munkahelyet, ahol jól érezné magát.

Ismerős helyzet? Esetleg te is éppen valami hasonlóval küzdesz? Mi lehet ennek a jelenségnek az oka? Több oka is lehet. Mindenkinél más, de felfedezhetünk némi hasonlóságot is.

Nézzünk néhány példát:

Ismerek olyan orvos dinasztiából származó férfit, akinek az édesapja ragaszkodott hozzá, hogy első szülött fiúként orvos legyen. Ilyenkor kötelességtudatból és megfelelési kényszerből születik egy döntés az orvosi pálya mellet. De nem beszélhetünk hivatásról.

SZ5-377

Van arra példa, hogy egy lány az édesanya nyomdokaiba lép. Nem kell messzire menni, nézd meg, hány színésznő lánya választotta édesanyja foglalkozását. Persze, lehet, hogy híres és népszerű lesz, miközben valószínű, hogy ő az édesanya elismerését szeretné kivívni. Nem biztos, hogy ebben az esetben szülői nyomásra történik a pályaválasztás, de gyanítható, hogy a gyermek a szülőnek akar bizonyítani.

Még nagyobb a nyomás, ha a gyermek egyke. Rendszerint a gyermekek igyekeznek megfelelni a szülői elvárásoknak, akár kimondódott ez, akár rejtetten küldött üzenet formájában jutott el a gyermekhez, de mégis valamilyen nyomás hatására dönt, amikor pályát választ.

Előfordul olyan is, hogy az ehhez hasonló szülői parancs ellenére a felnőtt gyermek később pályát módosít. Hallottam egy orvosról, aki otthagyta jól fizető praxisát, feladta városi lakását és elment vidékre természetgyógyásznak. Most boldogan él, azt teszi, ami az ő valódi hivatása.

Érdekes annak a fiatal lánynak a története, aki felnőtt fejjel jött rá, hogy tulajdonképpen édesanyja elvárásainak akart megfelelni, amikor ügyintéző, adminisztrátor, titkárnő munkakörben próbált boldogulni, lemondva saját gyermekkori álmairól. Persze, hogy nem ment neki. Boldogtalanná vált, feleslegesnek érezte magát, céltalanná vált az élete. Hiába volt munkája, az állandó munkahelyváltások miatt ellehetetlenült.

A terápiás munka során bontakozott ki a teljes kép. Nézzük csak, mi is történt?

Óvodás korában arról ábrándozott, hogy tanárnő lesz vagy óvónő, de aztán hamar letett erről az álmáról, mert a zűrös otthoni légkör miatt nem nagyon tudott tanulni, így hát, mivel nem volt sikerélménye, mert rosszul tanult, esélye sem volt, hogy felvegyék valamilyen jó iskolába. Kisiskolásként még próbálkozott meseírással, de a visszajelzések miatt hamar felhagyott vele. Lemondott magáról.

palyavalasztas3

 

Mikor néha az édesanyja – aki bérelszámoló volt - bevitte a munkahelyére, a kislány sokat játszott a mechanikus írógéppel. Írni próbált. Az anya ezt látva, azt sugallta a kislánynak, hogy legyen titkárnő. Így hát, amikor pályaválasztásra került sor, édesanyja tanácsára gyors- és gépíró szakiskolába jelentkezett, ahova fel is vették. Mikor elvégezte a két éves iskolát, az édesanyja protekciójával került be egy adminisztratív munkakörbe. Tulajdonképpen szerette, hogy tud gépelni, hogy leveleket fogalmaz, de ennél többet akart.

Ezért beiratkozott egy közgazdasági szakközépiskolába, de két hónap múlva ellehetetlenültek az otthoni körülmények, egyedül maradt, otthon nélkül. Hamarosan férjhez ment, a tanulásról lemondott. Két gyermeke született, s mikor a kisebbik gyermek óvodába kezdett járni, munkahely után nézett. Mivel iskolai végzettség nélkül, két kicsi gyerekkel nem volt könnyű munkahelyet találni, ezért az első adandó alkalommal elvállalt egy takarítói állást a közeli általános iskolában. Itt hamar felfigyeltek a képességeire, s mivel az iskolatitkár mellé adminisztrátor kerestek, így takarítónőből nemsokára adminisztrátor lett.

6 évet töltött el itt, amikor egyszer az igazgatónő azt mondta neki, hogy tanuljon tovább. Ő volt az első, aki többet látott benne „egyszerű” ügyintézőnél. Teltek-múltak az évek, ez a munka már nem elégítette ki, a közalkalmazotti besorolás szerinti munkabér kevés volt a megélhetésre, nem volt más esély a kiemelkedésre, csak a tanulás.

Beiratkozott hát egy gimnázium felnőttképzésére. Dicsérettel érettségizett és ebben az időben találkozott a spirituális belső úttal is. Ekkor kezdett kinyílni számára a világ, elkezdte keresni a megfelelő állást. Szerette volna többre vinni, de a szülői parancs még mindig nagyon erős volt. Elvégzett néhány OKJ-s tanfolyamot, egyik munkahely után jött a másik. Dolgozott postán pénzfelvevőként, banki takarék ügyintézőként, volt bérelszámoló, egy kozmetikai terméket gyártó kft. mindenese, volt ügyintéző egy könyvkiadónál, biztosítási üzletkötő, pénztáros a TESCO-ban, mindenféle adminisztrációs munkát megpróbált, s amikor nem tudott elhelyezkedni, akkor a munkaerő közvetítőhöz fordult. Mindeközben megtanult egy csomó alternatív terápiás módszert.

Végül egy állami tulajdonú társaság alkalmazta dokumentumkezelőként. Viszonylag jól keresett, a munka sem volt nehéz, csak kissé monoton. De a gyerekkori álmaihoz nem került közelebb. Amikor lehetősége nyílt rá, beiratkozott az egyik főiskolán kommunikációs szakra. Mikor diplomázott, a lányai már felnőttek, önálló életet éltek, ő pedig elmúlt 40 éves.

A tanulmányok, a terápiás módszerek ismerete adott annyi bátorságot, hogy ott merte hagyni az állását, önállóvá vált, most tanít, ír és maga is egyéni és csoportos terápiákat tart.

Az egyik terápiás ülésen jött rá arra, hogy édesanyja azt ültette el benne, hogy „egyszerű” titkárnő legyen. Olyan erős volt ez az üzenet, és annyira meg akart felelni az édesanyjának, annyira nem bízott magában, hogy teljesen elfelejtette saját gyerekkori álmait.

Arra is rájött, hogy tulajdonképpen minden adminisztratív munkakörben írnia kellett. Másoknak írt, mások helyett írta a leveleket, ahelyett, hogy a saját írói hivatását gyakorolta volna. Ma már elégedett az életével, most már a saját álmait igyekszik valóra váltani.

Sok-sok terápiás ülés eredményeképpen jött rá, hogy nem a saját életét éli, nem az álmait készült megvalósítani, hanem azt, amit az édesanyja „megálmodott neki”.

Rájött, hogy hol tévedett, mit rontott el, és felnőtt fejjel kezdte el azt a hivatást, ami boldoggá tette őt.

Pehl Ildikó

kommunikációs tréner, terapeuta

http://tulaszemelyesen.hu/

Képek forrása:

1. kép Isten hozott a világunkban:

http://fungie.blog.hu/2010/12/12/zoldkereszt_vagy_amit_akartok

 2. kép Pályaválasztás

http://www.erkel.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=156&Itemid=216

A bejegyzés trackback címe:

https://tulaszemelyesen.blog.hu/api/trackback/id/tr387137825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.