Pehl Ildikó blogja

Túl a személyesen

Amikor a vágyak valóra válnak

2014. április 28. - Pehl Ildikó

asp_466_tavarua_island_1398713287.jpg_466x326

Voltál már úgy, hogy valamit nagyon szerettél volna és nem sikerült?

Aztán el is felejtkeztél róla, vagy magadban már le is mondtál róla és amikor már elveszítette a jelentőségét, fontosságát, egyszer csak megkaptad, ott volt. De akkor már nem érdekelt.

Hányszor történik meg az ilyen? Mi lehet az oka?

Talán az, hogy elmúlt a görcs, az akarás. Vagy az, hogy ha akkor kapod meg, amikor szeretted volna, nem tett volna jót neked. Vagy még nem volt itt az ideje.

Mert hogy az Univerzum egy kívánságteljesítő gépezet. Minden kérésünket teljesíti. Amikor egymásnak ellentmondó érzéseket társítunk a kívánságainkhoz, ellentétes üzeneteket küldünk, azért nem teljesülnek a kívánságaink. Vagy hiába érkezik, nem vesszük észre, hogy ott van. Elmegyünk mellette, vagy nem vagyunk ott, hogy átvegyük.

Hogyan lehetne a vágyainkat egy kicsit közelebb hozni a megvalósuláshoz?

Van egy módszer: a csinálj a vágyból kérdést technika, ami úgy működik, hogy amikor valamit szeretnénk, akkor nem azt mondjuk, hogy ezt vagy azt akarom, hanem azt, hogy hogyan érhetném el, hogy ez vagy az így vagy úgy legyen? Vagy mit kell tennem, hogy ezt vagy azt elérjem? Ezzel arra ösztönözzük az elménket, hogy a megoldásra összpontosítson.

S ugye azt már tudjuk, hogy amire fókuszálunk, azt meg is teremtjük. Előbb-utóbb. Ha nincs bennünk kétség. Mert hogy a kétség is lehet akadálya a megvalósulásnak.

Varázslatos közelségbe tudunk kerülni bármihez, amire vágyunk, ha nem görcsös akarással próbáljuk elérni a vágyott célt.

Amikor azt érzed, hogy a célod nagyon messze van tőled, gondolja arra, hogy a célod egy távoli sziget, valahol az óceánon. Még nem látod, mert a Föld gömbölyű, a horizonton köd lebeg a víz felett, de a sziget ott van. Még senki nem járt ott, rád vár, arra, hogy felfedezd.

Van oda út, de azt az utat neked kell végigjárni. Ha odaérsz, fel kell, hogy ismerd, hogy ez a te szigeted.

De először is tudnod kell, hogy mire is vágysz pontosan? Biztosan azt szeretnéd? Biztos, hogy ez a te vágyad, a te célod? A te szigeted?

Figyeld a jeleket és időben indulj el!

Amikor elindulsz a szigeted felé, tudnod kell, hogy mikor bonts vitorlát és mikor nincs rá szükséged. Mikor támogat a szél és mikor gátol a szélcsend vagy egy vihar?

S közben figyeld a körülményeket, mert alkalmazkodnod kell hozzájuk, ezek segítenek irányba állítani a hajódat, eligazodni a tengeren.

Halld meg az üzeneteket, figyeld a szinkronicitásokat, vedd észre az útjelzőket, amik segítenek navigálni, hogy megtartsd az irányt.

Út közben lehet, hogy úgy tűnik majd, sosem érsz el a célodig. Lehet, hogy végig egyedül leszel, az is lehet, hogy csak egy ideig.

Lehet, hogy át kell értékelned egy csomó mindent (múltat, jelent, értékeket, magadat).

Lehet, hogy menet közben tanulnod kell, vagy egy készséget, képességet kell kifejlesztened, ami addig is ott volt, csak nem használtad.

Lehet, hogy új társaid lesznek, akikkel majd az együttműködést gyakorlod.

Még az is lehet, hogy majd előnyödre változol, gazdagabb leszel, nem csak pénzben kifejezhető gazdagságra lelsz.

És akkor nem csak egy álmodozó, sóvárgó hajótörött leszel, akit a hullámok sodornak, dobálnak az élet óceánján, hanem az a tengerész, aki elindult és megtalálta a maga szigetét az óceánon, azt a szigetet, ahol megtörténnek a csodák.

A bejegyzés trackback címe:

https://tulaszemelyesen.blog.hu/api/trackback/id/tr506096832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.