Az interneten utánanéztem és azt találtam, hogy a kritika görög-latin szó, jelentése: bírálat, értékelés.

Ez vajon egyenlő az ítélkezéssel? Aki kritikát mond, az vajon ítélkezik a másik felett? Ha valaki elmondja a véleményét, vajon ítélkezik?

A kritika mindig bántó, ha azt magamra veszem. Pedig a másikról, a kritikusról szól. Ha nem bírod a kritikát, ne állj ki a nyilvánosság elé, mondhatják.

Amikor azt vállalom, hogy a nyilvánosság elé viszem a gondolataimat, akkor azt is vállalom, hogy kritikát kapok. Amikor valaki a nyilvánosság elé áll, akkor számolnia kell azzal, hogy nem mindenkinek fog tetszeni. Biztos, hogy lesznek olyanok, akik nem értenek egyet és a véleményüket el is mondják. Akár tetszik, akár nem.

De miért is teszik ezt? Lehet, hogy azért, mert tudat alatt megkérdezem mások véleményét? Lehet, hogy nem vagyok biztos magamban?  Vagy esetleg a másik, aki véleményt mond, valamit másképp lát és úgy érzi, közölnie kell?

Akkor nem bánt mások véleménye, ha magamban, legbelül rendben vagyok, ha tudom, hogy ki vagyok.

Attól, hogy másnak más a véleménye, én még vagyok, aki vagyok. És ha én tudom, hogy ki vagyok, akkor mindegy, hogy más mit mond rólam. Nem hat rám.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem érdekel mások véleménye, hanem azt, hogy aki engem néz, a saját szűrőin keresztül lát, nem biztos, hogy engem, vagy azt a valóságot, amit én. Ezért nem lehet mérvadó számomra mások véleménye.

Persze lehetnek kivételek. Azok, akik igazán közel állnak hozzám. Mert ők talán engem látnak, nekik én is meg tudom mutatni magam, nem a maszkot, amit a mindennapokban hordok, nem a szerepeimet, hanem azt, aki valójában vagyok. Az igazi arcomat.

Amikor én kritizálok, az azért van, mert bánt valami. Csak az bánt a másikban, a tetteiben, a mondataiban, a viselkedésében, ami ott van bennem is. Különben nem venném észre, vagy nem érdekelne. Csak akkor teszem szóvá, ha valami zavar a másikban, mert magamban nem látom, nem akarom látni.

Van-e joga megbírálni bárkinek is a másikat? Úgy vélem, nincs. Mégis megtesszük.

Akkor is, amikor elítélem azt, aki engem bírál.

Mindenkinek van véleménye, akár elmondja nyilvánosan, akár csak magában fogalmazza meg. Azonban, amikor az ítélet megfogalmazódik bennem, már ártok, akár kimondom, leírom, akár nem, akár nyilvánosságra kerül, akár nem.

Ilyenkor ártok a másiknak. Ha más nem is tudja, én tudom. Azt is, hogy jóvá kell, jóvá kéne tennem.