Pehl Ildikó blogja

Túl a személyesen

Szeretőnek lenni

2017. január 15. - Pehl Ildikó

 

cupido.jpgNem terveztem. S hogy pont az övé? Azt meg pláne nem. Hogy én vetettem volna ki a hálót? Sosem tennék ilyet. Csak úgy megtörtént? Nem.

Cupido mellé lőhetett.

Az első pillanatban, ahogy egymás szemébe néztünk, volt ott valami. Hogy mi? Nem tudom. Egyszerűen csak nevettünk, ha egymás közelében voltunk. Volt valami megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, érthetetlen vonzás, valami, ami húzott-lökött minket egymás felé. Tiltakoztam ellene? Legbelül igen. Nem az ideálom. Mégis…

6 hétig dolgoztam egy cégnél, ott találkoztunk párszor. Csak bámult rám nagy szemekkel és széles vigyorral. A szimpátia kölcsönös volt, s mikor kiléptem, ő utánam nyúlt. Hívott randevúra, hogy dolgozzunk együtt, válófélben volt, hát találkoztunk. Panaszkodott, udvarolt, bókolt, elvarázsolt.

S aztán egyszer azt mondtam. Nem tudom a nevén nevezni, de van közöttünk valami. Megtörtént az első csók. Attól fogva nem tudtunk elválni egymástól. Sosem éltünk együtt, 200 kilométer távolságra lakunk egymástól, mégis...

Voltam barát, barátnő, kitiltott, letiltott, ellenség, persona non grata, büdös ribanc, szerető, egy csoda, voltam tanító néni, terapeuta, voltam öregedő, kövérkés, csúnyácska bolond, voltam szexistennő és még ki tudja mi minden.

Azóta szakítottunk vagy százszor, lezártunk, végeztünk, befejeztünk ezerszer. Volt soha többé, többször is.

Amikor eldöntöttem magamban, hogy elengedem végleg, mintha megérezte volna, ő jelentkezett. Ha ő nem keresett egy ideig, én hívtam fel. Mintha megéreztem volna, hogy pont most szakított az aktuális barátnőjével, s folytattuk ott, ahol abbahagytuk. Mintha semmi sem történt volna közben. Hiába volt minden elszakadásra irányuló kísérlet, minden újabb találkozás egy újrakezdés volt.Segített a véletlen? Naná!

Rengeteg csörte van mögöttünk, titkos randevúk, viták, lelkizős telefonok, veszekedések, szextől túlfűtött e-mailek, trágár, szakító sms-ek, órákig tartó, beszélgetős séták, élmények, szenvedélyes, vad ölelések, szexbe fulladt kibékülések, hosszú szünetek, izzó harag, lángoló szerelem, húsba vágó sértések, és szerelmes levelek. Alig találkoztunk, de annyi mindent megéltünk, mintha több évet éltünk volna együtt.

És ezt a megmagyarázhatatlan szerelmet, ezt a hihetetlenül erős vonzalmat bizonytalanság, bűntudat, harag, félelem, szégyen és önvád kísérte. Terápiák sora van mögöttem.

S ha megkérded, hogy lehet ez, a válaszom az, hogy nem tudom. Nem értem magam sem.

S ha megkérded, megérte-e, azt mondom, igen.

S ha megkérded, hogy lehet az, hogy tíz évig tartott, azt mondom, egyetlen perce a vele töltött időnek annyit adott nekem, hogy életem végéig elég lesz belőle.

S hogy miért? Mert szeretem.

Pehl Ildikó

A bejegyzés trackback címe:

http://tulaszemelyesen.blog.hu/api/trackback/id/tr7312126893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.